Sokan megkérdezik tőlem, hogy miért csinálom a Csemeteligetet. Csupán önmegvalósítás vagy ettől sokkal több? Sokan féltenek, hogy túl nagy fába vágom a fejszét. Sokan kételkednek, hogy van-e erre igény Debrecenben. Nekik szeretnék mostani írásomban válaszolni. Annak idején, amikor még a bankban ültem a számítógép előtt kisfiammal a pocakban, az lebegett a szemem előtt, hogy megszületik Tomika, aztán ő majd sokat eszik, játszik, alszik, szépen fejlődik. Eljárunk babázni más anyukákkal, sok sok programot szervezünk, barátnőzök, kávézunk. Ezt követően 3 év korkülönbséggel megszületik a 2. gyermekünk, aztán berendezkedünk a kétgyermekes életmódra, majd ha a másodszülött eléri az ovis kort, visszamegyek dolgozni. Nem így lett. Az élet átírta a forgatókönyvet. Vagy én írtam át?

Csemeteliget: problémákra megoldás

A gyermeknevelés persze korántsem alakult úgy, ahogy azt a rózsaszín felhőben elképzeltem, ugyanis Tomika 2 éves koráig éjjelente 5-6 alkalommal ébredt. Így aztán nem csoda, ha a másnap reggeli első szavam a kávé volt. Aztán növögetett, szépen fejlődött és eljött az idő, amikor már ki mertem mozdulni az igény szerint szoptatott babám mellől 30-45 percre, amolyan „énidőt” teremtve magamnak, míg a legény eljátszik apával. Ez havonta, de leginkább kéthavonta egyszer fordult elő. Ekkor megittam barátnőmmel egy kávét és 45 perc alatt megváltottuk a világot. Éreztem én. Ugyanis ez a 45 perc nekem csak ahhoz volt elég, hogy feltöltődjek, kikapcsoljak, majd újult erővel vágjak neki az újabb non-stop napoknak. Aztán egyre inkább azt vettem észre, hogy ha apa is jön velünk a játszira és összefutunk valakivel, akivel beszélgetek fél órát, órát, míg apa vigyáz a gyerekre, teljesen feltöltődök. Ráeszméltem, hogy hiányzik nekem a társaság, hiányzanak a beszélgetések.

Ahogy haladtam előre a gyermeknevelés malomkerekében, egyre több embert ismertem meg. Egyre több anyukával beszélgettem, és egy idő után azt vettem észre, hogy a fülembe csengenek azok a problémák, melyekkel nap, mint nap én is szembesülök. Az állandó hová menjünk, mit csináljunk, hol van ez, hol van az, ki hová megy esőben, mikor lesz már klub, mit csináltok ekkor és ekkor, hol van Debrecenben ilyen és olyan baba-mama foglalkozás, hová vigyem egyszerre a két gyereket, ahol a bölcsis és az ovis is tud játszani, netán még foglalkoznak is vele…

És nemcsak anyukák terén ismertem meg az embereket, hanem egyre több szakemberrel kerültem kapcsolatba. Óvodapedagógusok, zenetanárok, pszichológus, gyermekgyógyász, ortopéd orvos, neurológus, gyógytornász, tánctanár, akikkel a közös kapcsolódási pont a gyermek, a gyermek fejlődése volt.

Adott volt tehát a saját problémám, a társaság hiánya. Adott volt, hogy ugyanezeket a problémákat ismertem fel a többi anyukánál és családnál. Valamint adva volt az, hogy az elmúlt 5 évben számos neves szakembert ismertem meg. Ezek az igények és helyzetek értek össze a fejemben és a szívemben egy Csemeteligetté.

Hosszú volt az út, a fenti bekezdések időben 4 évet ölelnek fel az életemből. Mindig is terveztem egy helyet az anyukáknak-babáknak. Kezdetben csak egy klubot szerettem volna, aztán egy kisebb foglalkoztatót, ahol van pár foglalkozás. Aztán mindez kinőtte magát, melyben több tényező is szerepet játszott.

A hely, ami mindent visz

Egyrészről az a tényező, hogy a közel 100 hely megtekintésekor egyiket sem találtam megfelelőnek. Mindegyikből hiányzott valami. Aztán a kiválasztott hely, vagyis a nagybetűs Hely volt az, ami igazán megmozgatott bennem valamit, ami több mindent hozott a felszínre, mint amit más helyek esetében éreztem. Amikor itt beléptem a kapun, láttam a gyermekeket magam előtt, a helyiségeket már akkor kialakítottam fejben és elképzeltem, hogy mi hol lesz, melyik helyiség minek ad majd otthont. Láttam az anyukákat felszabadultan ücsörögve, kávét szürcsölgetve, miközben a gyermekük tiszta, bababarát helyen játszik, s nem kell érte aggódniuk, mert nincs veszélyben. Amikor ide beléptem, és haladtam végig a helyiségeken, olyan programok, események, szolgáltatások jutottak eszembe, melyek addig nem. Elindult bennem valami. Ez volt 2017. április 21-én. A Hely tekintetében azóta csak a recepciót helyeztük át, az összes többi helyiség úgy marad majd, ahogyan azt április 21-én magam előtt láttam, kiegészülve a mami kávézós/teázós terasszal. 🙂

Ezt követően magával sodort az ár. Április végéig én kerestem a lehetőségeket, a Helyet, a kapcsolatokat, a programokat és a szakembereket. Amikor megtaláltam a Helyet, jöttek vele együtt a lehetőségek is. És csináltam, úsztam az árral hol sekélyebb, hol mélyebb vizeken. De igen, nagy fába vágtam a fejszémet, vagyis vágtuk a fejszénket, mert nem egyedül vágom a fát, hanem a férjemmel. Ő az, aki a kezdetek óta mindenben támogat, segít, biztat és bátorít. És nem tudok tőle olyat kérni, amit nem csinál meg legyen szó akár szerződésről vagy honlap készítéséről.

Épül-szépül a Csemeteliget

Most már nem érzem azt, hogy „vágjuk a fát”. A visszajelzésekből az derül ki számomra, hogy faragjuk ezt a fát. Ahogyan a csemetéinket is napról napra „faragjuk” anyaként , apaként, szülőként, úgy faragtuk és faragjuk a mai napig mi is a Csemeteligetet reggeltől estig, éjszakáról éjszakára, napról napra, hónapról hónapra. És már nemcsak a férjemmel faragjuk, hanem azzal a sok-sok szakemberrel, akik örömmel csatlakoztak hozzánk. Akik között van orvos, bölcsész, óvodapedagógus, táncpedagógus, pszichológus, gyermekgyógyász, IBCLC szoptatási tanácsadó, hordozási tanácsadó, gyógytornász, logopédus, szülésznő, dúla, angoltanár, zeneművész, csecsemő- és kisgyermeknevelő, óvodai dajka.

S hogy mennyi idő van még a faragásból? Reméljük, hogy már csak 1 hónap. Aztán jöhet a csiszolgatás. 🙂

S hogy mindez önmegvalósítás-e? Lehet, de nem szeretem ezt a szót. Aki ismer engem, az tudja, hogy egy állandóan gondolkodó, szervező, kreatív emberke vagyok, aki szeret másoknak adni, másokon segíteni. Aki nagy célokat tűz ki maga elé, és aki ha egyszer valamit a fejébe vesz, senki nem veri ki azt onnan…

Baba-mama-gyermekközpont: igényekre szabva

Van-e minderre igény? Úgy gondolom, hogy egy kétszázezres nagyvárosban kell, hogy legyen. Egyszerűen szükség van egy ilyen központra Debrecenben az anyukáknak és a gyermekeknek. Miért is? Mert szüksége van az anyukáknak arra, hogy kimozduljanak, hogy feltöltődjenek. Hogy legyen hová kimozdulni esőben, szélben, fagyban, hóban vagy napsütésben. Hogy legyen egy közeg, egy közösség, egy tér, ahová mindig mehetnek, és nem csak egy órára. Hogy legyen meg a Hely, ahol fel tudnak töltődni úgy, hogy közben a gyermekük is velük van. Úgy érzem kell ez a Hely, hogy merjenek kimozdulni az anyukák az otthonukból. Mert a lakás, a ház, a gyakori egyedüllét, az internet, az okostelefon beszippantanak. De nem kell ehhez digitális világ, a megszokás is otthonülésre tud bennünket “nevelni”, vagy épp a legközelebbi játszótérig vagyunk hajlandók elmenni. Így elrepül egy nap, egy hónap és csak arra eszmélünk, hogy már 3 éves a gyermek. Ezért az egész gyermeknevelést úgy éljük meg, hogy fárasztó, nem alszik, nem eszik, hisztis, rossz idő van, volt és lesz. Bent vagyunk, voltunk, nincs hová menni, 30 percért nem mozdulok ki sehová – mondják sokan. Én is ezeket mondtam, én is ezekre hivatkoztam.

Ezért születik meg a Csemeteliget. Mert kell egy hely Debrecennek, ami kimozdít, összeköt, feltölt, kikapcsol. Amiért érdemes átlépni a komfortzónát gyereknek és felnőttnek egyaránt. Ahol a gyereknek is és a felnőttnek is azt nyújtjuk, amire igénye és szüksége van. Ahol a várandós anyukák, a szoptatós édesanyák, az anyukák, a csecsemők, a totyogók, a kisgyermekek, az ovisok, a családok értéket és minőséget kapnak. Ahol fontos a mese, a mozgás, a játék és a zene. Ahol fontos az egészség és a prevenció. Ahol az igények alapján lettek kialakítva a szolgáltatások. Ahol létrejöhetnek kisebb nagyobb közösségek, ahol együtt lehetnek a családok, ahol több korosztály is talál magának programot. Ahol és ahonnan elindulhat valami. Egy baba-mama és családbarát Debrecen.

Mindez az én miértem.

Bízom abban, hogy a Ti érdeketek is ez. Úgy gondolom, azzal, hogy ezt felépítjük, létrehozzuk, megtettük az első lépést ahhoz, hogy legyen nekünk, anyukáknak, kisgyermekes családoknak egy Hely, amit viszont csak közös erővel tudunk megtartani és fenntartani.

Ha szeretnéd, hogy minél több csemete lakja be a Csemeteligetet szeptembertől, akkor kérlek oszd meg ezt a bejegyzést. Köszönöm!

További szép napot!

Üdv: Anita