Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan tudnám pontosan megfogalmazni azt, hogy mi a Csemeteliget további célja a korábbi cikkemben megfogalmazottakon túl. Ültem a billentyűzet felett, már megírtam az előző hét eseményeit, megírtam a helykeresés viszontagságairól szóló cikket, kifejtettem, hogy mi a különbség a játszóház és a Csemeteliget között. Tudtam, hogy mit akarok célként elérni a Csemeteligettel, de egyszerűen nem jöttek a szavak ahhoz, hogy le is írjam.

Aztán kipattant a szikra, és lángra gyúltak bennem a gondolatok. A kérdőívben többek között feltettem azt a kérdést is, hogy mit tudtok elképzelni egy apuka sarokban. Azért kérdeztem ezt meg, mivel pár hónappal ezelőtt felmerült kérdésként az egyik baba-mama csoportban az, hogy ki hogyan képzel el egy baba-mama barát helyet. Az anyukák egy része szerint az apukákra is gondolni kell, ezért szükséges egy apuka sarok is. Az általam összeállított kérdőívben erre a kérdésre is kaptam hasznos válaszokat, és egyúttal egy bennem lavinát elindító alábbi kérdést is, melyet ezúton is köszönök!

ANYUKA SAROK IS LESZ?

A válasz így szólt: nem lesz anyuka sarok.

Nem lesz anyuka sarok, mivel AZ EGÉSZ CSEMETELIGET AZ ANYUKÁKÉ IS LESZ, ugyanis a Csemeteliget kapcsán nem csak a gyermekekre gondoltam, hanem magunkra is. Magunkra, édesanyákra. A Csemeteliget nem csak a csemetéink mindennapjait teszi majd boldoggá, könnyebbé, élménydússá és feledhetetlenné, hanem az anyukákét is.

Amikor évekkel ezelőtt megfogalmazódott bennem a Csemeteliget gondolata, már akkor is úgy gondoltam, hogy a hely ne csak a gyerekekről szóljon, hanem az anyukákról is. Mert mi küzdünk meg nap mint nap azokkal a helyzetekkel és problémákkal, melyeket a gyermekvállalás előtt nem is sejtettük, hogy léteznek. Mert ezekre a dolgokra senki sem készített fel bennünket vagy ha mondott is valaki valami olyat, hogy majd meglátod, ha gyermeked lesz, a válaszunk az volt:

  • Én? Soha…
  • Én? Tuti nem úgy fogom csinálni…
  • Én? Én biztosan oda fogok figyelni a hétköznapok egyensúlyára.

Aztán megszületett a szemünk első fénye és minden addig felállított elvünk elveszett. Mert nekünk is hasfájós a gyerek, mert a mi gyerekünknek is jön a foga, megy a hasa, fáj a torka, huncutságokat csinál, játszik az idegeinkkel, feszegeti a határokat. Ezáltal megtanultuk, hogyan lehet éveken át napi pár óra alvással élni. Évekig át nem aludni az éjszakákat, éjjelente 4-5 alkalommal felkelni.

  • Megtudtuk azt, hogy milyen egész éjjel virrasztani a lázas, vagy épp hányós-hasmenős vírust elkapott gyerek mellett.
  • Megtanultunk a játszótéren akrobatikus mozdulatokkal közlekedni, figyelni egyszerre 2-3 gyerekre, közben az anyukákkal a “Jól vagytok?” és az “Éppen fogzunk.” mondatoktól többre már nem jut idő.
  • Megtudtuk, hogy milyen érzés az, amikor a játszótéri homok szemcséi végigsiklanak az előszobán vagy a folyosón. Azon a padlón, melyet épp a játszótérre menetel előtt mostunk fel úgy, hogy éjjel 3 órát aludtunk, a reggeli kávénkat pedig még nem tudtuk meginni. Amikor hazaérkezünk, és lehullanak a porszemcsék, már csak a reggeli kávésbögre látványa tartja bennünk a lelket, melyből a hideg kávét felhörpintve újra energiát kapunk az ebédeltetéshez és a délutáni „műszakhoz”.

És végre elaludt! Egy kis csend. Aztán jöhet egy kis házimunka, facebook chat az anyukákkal vagy épp otthonról dolgozás. És eltelt az a 1,5-2,5 óra, felkelt szemünk fénye, uzsonna, játszi, vacsi, fürcsi, altatás, házimunka. És már éjjel 10-11 óra. És hullafáradtan berogyás az ágyba. Aztán jön az első ébredés, a második ébredés, aztán a harmadik, a negyedik…… És kezdődik minden elölről.

Mi anyukák, benne vagyunk egy mókuskerékben, ami más, mint a munkahelyi mókuskerék volt, de ez a mókuskerék is be tud ám szippantani rendesen, itt is tudunk ám feszültek, mérgesek, frusztráltak lenni. Tegye fel a kezét, aki ezt még nem érezte. 🙂

Az anya számára mindez azonban nem küzdés, hanem öröm. A legnagyobb öröm, a legnagyobb felelősség és a legnagyobb lehetőség az életben. Öröm, mert a gyermekünk semmi mással nem pótolható. Felelősség, mert az anyaságot csak felelősségteljesen lehet vállalni. És lehetőség, mert kezünkben van a gyermekünk nevelése, ahogy a kis csemetéből az évek sora alatt érett fát formálunk.

Az, hogy anyakertészként milyen szerepet töltünk be a gyermekünk életében, csak tőlünk függ! Adjunk időt magunknak egy meleg kávéra, egy jóízű beszélgetésre az anyatársakkal, egy kis kikapcsolódásra, könnyed programokra. Töltsük fel magunkat a mindennapokon is!

Fentiek tekintetében lássuk, hogy mik a Csemeteliget további céljai:

  • 1. anyukák bababarát módon történő kikapcsolódásának segítése: ne kelljen azon gondolkodni, hogy erre vagy arra a szőnyegre le merem-e tenni a babám, hol tudunk szopcsizni, pelust cserélni,

  • 2. az anyukák közösségi életének a javítása: esős időben, szünidőben vagy hosszú téli délutánokon ne a négy fal vegyen körbe minket, merjünk kimozdulni, merjünk közösségbe menni,

  • 3. úgy kapcsolódjanak ki az anyukák, hogy közben a gyermek is jól érzi magát,

  • 4. úgy kapcsolódjanak ki az anyukák, hogy közben a család is együtt van,

  • 5. tudjanak igénybe venni az anyukák is hasznos programokat, tanfolyamokat, tanácsadásokat, szolgáltatásokat, kapjanak támogatást a mindennapokban,

  • 6. figyeljünk oda egy kicsit a saját igényeinkre, problémáinkra is, merjünk róluk beszélni,

  • 7. tudjunk megállni a mindennapokban, ne a rohanásról szóljon a délelőttünk, délutánunk vagy akár a teljes napunk,

  • 8. lekerüljenek a terhek az anyukák válláról,

  • 9. a gyermekek is értelmes foglalkozásokkal töltsék az idejüket, miközben a mamák kikapcsolódnak,

  • +1 a fentiek megvalósítása által legyen egy hely, ami végre valóban baba-mama barát!

Az anyakertésznek is szüksége van néha egy védőruhára, egy munkakesztyűre. Legyen az egy csésze meleg kávé, vagy egy kellemes délelőtti, délutáni, esetleg hétvégi program, vagy egy feltöltő beszélgetés az anyukákkal.

Talán közhelyesnek hangzik, ha azt mondom, hogy a boldog baba= boldog anya.

A boldog anya=boldog család.

Ha egy anyuka nyugodt, kiegyensúlyozott és boldog, olyan lesz a családja is.

Az anyaság rávilágított számomra arra, hogy nem csak a gyermekünknek van szüksége társaságra, hanem nekünk, édesanyáknak is.

Csak akkor oszd meg ezt a bejegyzést, ha egyetértesz velem, s ha egyet értesz, szeretettel várlak majd egy csésze kávéra a Csemeligetben!

Köszönöm,

Anita.