Már 2 hét eltelt az augusztusból, és nem eseménytelenül. Augusztus 4-én délután a koraszülöttek családi napját támogattam a Csemeteliget képviseletében. A gyermekeknek és szüleiknek egy Bábos Mesekuckó foglalkozással készültem, ahol először megkerestük a róka zokniját a bábok segítségével, majd megépítettem a meseutat, és a gyermekek keresték a zoknikat, bebújtak mindenhová, mint a kisegér a mesében. Végül a kézműveskedés keretein belül egy pár zoknit színezhetett ki minden gyermek. A családi nap Debrecenben a Héthatár pusztán került megrendezésre az Életpszichológia és segítői szervezésében. A kánikula ellenére nagyon jó volt a hangulat, érdekes és hasznos programok részesei lehettünk. Reményeim szerint nem ez volt az első és utolsó koraszülött családoknak szervezett nap.

A Csemeteliget kialakításának célegyenesébe fordulva még egy kis családi nyaralás is belefért a Mátrába. Laptopot nem vittem magammal, csak füzetet, tollat és a gondolataimat. Ez épp elég volt. 🙂 A jó levegőn valahogy máshogy jöttek a gondolatok. Azt vettem észre, hogy vagy a telefonba írom fel az ötleteket, vagy a kis noteszembe. Azt hittem, hogy már mindent kitaláltam a Csemeteligettel kapcsolatosan, de nem. Mindig van új a nap alatt, és mindig van fejlődési lehetőség. Mindenben és mindenkiben. Az újdonságokat hamarosan elmondom Nektek. 🙂 Nem mondom, hogy teljesen pihentető volt a nyaralás, mivel 2 kis eleven gyermekkel inkább csak helyváltoztatásként és levegőváltozásként éltem meg, de sikerült feltöltődni, ez így volt tökéletes. 🙂

Egy apró részletet azért megosztok Veletek: az egyik este 9-től hajnal 1-ig beszélgettünk férjemmel, hogy a 2 bejárat közül melyik legyen a FŐ bejárat. Amit ő régen szeretett volna, azt akartam én most, amit én szerettem volna régen, arra pedig ő voksolt. Összeszedtük az előnyöket, hátrányokat, és sikerült cirka 4 óra alatt dűlőre jutnunk.

Legutóbb 2 órát töltöttem a Csemeteligetben, ahol ezerféle dolgot mértem meg, többek közt azt, hogy hová és hány cm szélességben kell babarács. Újra végignéztem azzal a szemmel a ligetet, amellyel a kialakítást terveztem meg már rég. Nem változtattam semmin. Viszont meggyőződtem róla, hogy jó választás volt a FŐ bejárat. Már csak azért is, mert a másik bejárathoz tartozik egy terasz, amit kialakítunk mami terasznak. Kávézós, teázós, beszélgetős, babzsákos mami terasz lesz, ahonnan egyébként be lehet majd látni a játszószobába, meg az interaktív folyosóra is. 🙂

Aztán felhoztunk egy olyan témát a Csemeteligettel kapcsolatban, amit már régen kerülgettünk. Június végén még elhessegettem az ötletet, de azóta dolgozott az agyam rajta, ahogyan szokott, ha valami beindítja a fantáziámat. Beszélgettünk arról, hogy miért is csinálom a Csemeteligetet, milyen céljaim vannak, mit szeretnék elérni. A beszélgetés vége az lett, hogy egy szép napos délután megnéztük a Csemete Farm helyszínét. A hely csodás, csendes, elgondolkodtató, és számtalan lehetőséget rejt magában, de most maga a Csemeteliget az elsődleges, mert még nagyon sok feladat áll előttünk a nyitásig és még számtalan dolog van mind a kialakítást, mind a szolgáltatásokat illetően, mely még megoldást vár, s amikről még nem is tudtok. 🙂

Tegnap este hamar elaludtak a gyerekek. Leültem 10 nap után a laptop elé és 3 hír fogadott. Kettő jó, egy rossz. A mérleg nyelve pozitív és ezt kell néznem. A rossz hírre nem számítottam, de megoldom, mint oly sok minden felmerülő problémát a Csemeteliget eddigi életében. Azt mondta ma nekem valaki, hogy „ha téged kidobnak az ajtón, bemégy a kulcslyukon.” Igen, ez így van, de általában nem szoktam megvárni, hogy kidobjanak. 🙂 Bár a múlt héten búcsút intettek nekem az egyik debreceni baba-mama csoportban, mert próbáltam felmérni az anya-angol és a baba-mama angol igényeket. Tették mindezt előzetes felszólítás nélkül. Nem reklám célzatom volt, csak a jó szándék vezérelt. Minden esetre elgondolkodtató az, hogy ha segíteni szeretnék, és igényt mérek fel, az reklámnak minősül. Ha ugyanezt más teszi meg, akkor az meg nem reklám. Marketing tanulmányokra visszaemlékezve a reklám célja a fogyasztás ösztönzése. Nem fogyasztásra ösztönöztem az anyukákat, az igényeiket szerettem volna felmérni. Nem is tudtam volna fogyasztásra ösztönözni, mert még nincs mire. Én elfogadom a szabályokat, ha az mindenkire vonatkozik. Ha az ő olvasatukban az igényfelmérés a fogyasztás ösztönzése, akkor elfogadom a döntést. Minden esetre elgondolkodtató, hogy egy baba-mama csoportban ilyen módon nem lehet a babák és a mamák érdekében cselekedni, segítségükre kelni… Ugyanakkor pozitív, hogy egy másik baba-mama csoportban egyezettek velem, megkértek, hogy ne végezzek igényfelmérést. Tudomásul vettem, le is állítottam a hozzászólásokat a posztnál. Ezúton köszönöm a korrektséget! Így is lehet.

Szóval visszatérve a gépem elé, egy rossz hír és két jó hír fogadott. A rossz hírt és a kezdeti szívrohamot rögtön felülírta az alábbi e-mail:

„Kedves Anita! Szeretnék gratulálni ahhoz az igazán szép és fontos vállalkozáshoz, amibe belekezdett. Úgy gondolom, nagyon fontos a város számára egy olyan központ, melyet megalapított… Még egyszer gratulálok az eddig elértekhez! Sok erőt és kitartást kívánok a folytatáshoz!” /pszichológus, integratív gyermekterapeuta/

Ez a levél sok erőt adott nekem. Köszönöm. Egyrészt örömmel tölt el, hogy vannak, akik látják azt, hogy a Csemeteliget fontos. Fontos a gyermekek, az anyukák, a családok és a város számára. Másrészről sikerült elfelejtenem a rossz dolgokat és csak a pozitívra figyelni. Arra törekedni, hogy a Csemeteliget minél előbb életre keljen és úgy kelljen életre, ahogyan azt a ti igényeitek megkívánják.

Az igényfelmérő kérdőív sem azért készült, hogy feleslegesen válaszoljatok.

Hamarosan jövök az eredményével!

Üdv:

Anita.