Felnőtt fejjel, gyerek szemmel (így láttam én) – Nyári táborok 2018

Nyaralásról hazafelé tartva beugrottunk az IKEA-ba, összeszedtem jó pár dolgot a Csemeteligetbe, mert szükség lesz rájuk a szeptemberi évkezdéshez. Az első utunk a nyaralásból a Nagyerdei körútra vezetett azért, hogy kiköltöztessem az IKEA-t a csomagtartóból. A Csemeteligetbe belépve furcsa érzés töltött el. Több, mint 1 hete nem jártam itt. Ilyen az elmúlt 1 évben nem volt…

Bő 1 héttel ezelőtt még táboroztattunk, hangos zsivajjal teli volt a ház és az udvar. Most csend honolt az egész terepen. Végigszaladtam a házban, és minden úgy volt, ahogy azt a táboros gyerekek és mi otthagytuk az utolsó napon. A legók kiállítva az emeleti asztalokon, a konyhában a törölgetésre váró tányérhalom, a recepción a fotózásra váró talált tárgyak osztálya.

Kiléptem az ajtón, majd hazaérve tettem az édesanyák szorgos dolgát, melyet nyaralást követően szoktunk gyakorolni. Úgy bizony! Mosás, teregetés, pakolás, rendrakás, viráglocsolás, takarítás (mert még mindig nem fér a fejembe, hogy ha 1 hétig nem vagyunk itthon, mitől lesz poros a bútor???) Közben azonban járt az agyam, mint ahogy mindig szokott. Eszembe jutottak az első tábori emlékeink, a gyerekek nagyotmondásai:

– Gyere szívem, menjünk pisilni, kezet mosni, ebédelni (én)
– Én nem a te szíved vagyok, én az anya szíve vagyok.

– Tudod, én állok leghátul, utánam csak szülő állhat! (én az udvaron)
– Ne menjünk a kisajtóhoz, annyi hely van az udvaron máshol! (én az udvaron)
– Megmossuk a kezünket pisilés után? (én, kicsivel később a recepciónál a mosdón)
– Gyertek, kész az uzsonna! (én kicsivel később a szalonnasütőnél)
– Te mindenhol ott vagy? – Dávid

Dávid 2 hetet táborozott velünk a Csemeteligetben. A 2. hét közepén látom, hogy néz, bámul, majd odajön hozzám, és azt mondja: – Tudod ám, hogy én szeretlek téged!

– Anya mikor jön?
– Uzsi után nem sokkal.
– Felhívtad, ugye?
– Igen kincsem.
– Nem is igaz, mert a töltőn van a telefonod, láttam!

– Ez a legjobb hely, ahol valaha is jártam!
– Nem azt mondtad, hogy a tengerpart volt a legszupibb hely, ahol most nyaraltatok?
– De igen. Jó, akkor ez a 2. legszupibb hely.

– Mi az ebéd?
– Zöldségleves és tejszínes csirkemellcsíkok tésztával.
– Akkor én pucitésztát kérek.

– Én ezt nem szeretem.
– Tudod, hogy én is válogatós vagyok, de annyi kanállal eszek, ahány éves vagyok.
– Tudom, tudom… Akkor én eszek 5 kanállal, jó?
– Jó.
– Lehet csalni?
– Hogy szeretnél csalni?
– Ehetek sokszor 5 kanállal? Mert ez nagyon finom…

– Mi a tízórai?
– Vajas kenyér, szalámi, paprika, uborka, tea.
– Akkor én pucikenyeret kérek. (kicsivel később) Kérhetek mégis vajas kenyeret, mint a többiek?
– És miért gondoltad meg magad?
– Mert olyan jól néz ki.

– Honnan is rendeltétek az ételt, mert nagyon ízlik a kisfiamnak. Otthon nem mindent eszik meg, az itteni kajáról meg áradozik. (egy anyuka)
– A Gödörből. (én)
– Anya, nem lenne, egyszerűbb, ha nem a konyhában, hanem egy gödörben főznél te is? (gyerek)

Ezt a kis szösszenetet úgy együtt alkották a 6 éveseim a Bábos Mesekuckó táborban. Egyikőjük kérdezett, aztán ihletett kaptak a többiek is:
– Mesemondólány hány éves?
– Közel 10 éves.
– És ő nem jár iskolába?
– Nem, neki is nyár szünet van most.
– De azt mondtad, hogy szeptembertől várja a kicsiket hetente többször is Bábos Mesekuckón. Akkor ő mégsem jár iskolába? Nincs tanítónénije?
– Nem, ő már nem jár iskolába.
– És miért nem?
– Mert ő már kijárta a bábos iskolát, és annak már vége.
– Aha, akkor én is bábos iskolát fogok végezni, és akkor csak 4 évig kell suliba járnom!
……………..
– Miért piros a Mesemondólány arca?
– Azért, mert így született.
– Azt hittem azért, mert szerelmes.
– Nem hiszem, szerintem még nem találkozott a Mesemondófiúval.
– Pedig ideje lenne már. Szerintem akkor is szerelmes.

Szóval tudnak a gyerekek nagyot mondani.

Még egyszer szeretném megköszönni a kollégáknak, hogy július elejétől augusztus közepéig minden nap a gyerekek kívánságait lesték, foglalkoztak, játszottak velük, vagy épp vigasztalták őket, ha hiányzott anya egy kicsit. Köszönöm Fruzsi, Anett, Kitti, Marika, Regina, Gerda, Rebeka, Ági, Mesi, Zsóka, Leila, Tibi, hogy mindenben segítettétek a munkámat, és hogy olvastatok a gondolataimban is! Máshogy erre nem lettünk volna képesek!

Köszönöm a szülőknek, hogy a Csemeteligetet választottátok gyermeketek tábori helyszínéül. Van, aki 1 hetet, van, aki 2-3-4 hetet is velünk töltött. Azt, hogy a csemeték jól érezték magukat, mi sem bizonyítja jobban, mint azok a szavak, melyeket felénk intéztetek:
⦁ Mit csináltok a gyerekkel, hogy evett? Tényleg evett?
⦁ Egész este a táborról áradozott…
⦁ Alig várta a reggelt, már 7 kor talpra magyarban kellett állni, hogy induljunk végre.
⦁ Van még helyetek a legó táborba? Annyira jól érezte magát, hogy szívesen elmenne a másik turnusba is.
⦁ Beíratnám a másik legó turnusba is, van még szabad helyetek?
⦁ Mostmár mi fogjuk otthon gyúrni a tésztát!
⦁ Mit csináltok ebben az angol táborban??? Bogi már a 4. hetére is jönne…
⦁ Köszönjük, hogy vagytok, nélkületek nem tudom mit csináltam volna a nyáron.

Nekünk ez az igazi öröm és a pozitív visszajelzés. Meg a szoros gyerekölelések, melyeket nap, mint nap kaptunk tőlük. És az a rengeteg mosoly és köszönöm, melyet elengedett a kis szájuk. Nem beszélve arról, hogy voltak, akik bizony megsírattak, mikor búcsúzkodtunk utolsó nap.

Valóban, a heti tábortűz és a tábori póló sajnos elmaradt. A tüzet pénteken délutánra terveztem, de a gitárosunk pénteken már nem ért rá. A póló esetében pedig az összes rendelést egyszerre kellett volna leadni, és a nálunk táborozók kb. harmada jelentkezett csak június közepéig, még az utolsó pillanatban is voltak jelentkezések. Jövőre majd találok erre is megoldást… Remélem ennek ellenére is elégedettek vagytok velünk. Minden tőlünk telhetőt megtettünk, sőt, attól gyakran még sokkal, sokkal többet. Szívvel lélekkel fogadtuk a gyerekeket, és úgy gondoskodtunk róluk, mintha otthon lennének, mintha a sajátjaink lennének. Ha a wc-n kellett segíteni, ott segítettünk, ha üres volt a kulacs feltöltöttük, ha hiányzott anya, akkor ölbe vettünk, vigasztaltuk. Különös figyelmet fordítottunk az ételrendelésnél, tálalásnál és a bevásárlásnál is arra, hogy bizony vannak ételallergiás csemeték is.

A tábori témákat illetően elégedettek voltak a gyerekek, igazából nem lehet megmondani, hogy melyik volt a legnépszerűbb táborunk. Mind közkedvelt volt, mindegyiket más okból szerették a gyerekek. Jelentem: minden csemete megvan, baleset, ételmérgezés, hányós-hasmenős vírus nem tette be lábát a ligetbe!  🙂 Egyszóval problémamentesen teljesítettük az első táboroztatásunkat!

Sokan mondtátok nekünk, hogy le a kalappal, amiért a kisebbeket (3-4 évesek) is tudtuk fogadni. Igen, rájuk fokozottan kellett figyelni, hogy minden rendben legyen, úgy mint rendszeres pisilés, ivás, kézmosások, alvás. Sokaknak ez volt az első tábora, de hősiesen helyt álltak! Valóban hosszú volt a nyár nekünk is, de megfelelő szakembergárdával rendelkeztünk ahhoz, hogy ezt végig tudjuk csinálni. A legnagyobb erőt mégis a bizalmatok adta, és az, hogy szívvel, lélekkel végeztük a munkánkat. “Mert amit szívből csinálsz, az mindig finomabb, mint egyébként”. És ezt a gyerekek is érzik.

Reméljük, hogy jövőre is visszatértek hozzánk!

Mert ezek a táborok nem csak nektek nyújtottak élményt!

További fotók a táborokról a FACEBOOK oldalunkon!

Köszönjük,
a Csemeteligetesek

By |2018-08-26T15:29:32+00:002018.08.26.|